Ez a kép húsvét vasárnap készült Jeruzsálem óvárosában a zsidó negyedben. Egy sikátor, melyben egy keresztény templom tornya látszik. Mit is gondolhatnak Idősebb Testvéreink erről a templom toronyról, az Egyházról, amikor végigmennek ezen a sikátoron és megpillantják?! (Talán egyszer majd megkérdezem tőlük.) És mi, mi mit gondolunk róluk, hogyan nézünk rájuk?
A blog első bejegyzésében erre szeretnék válaszolni, és erre a válaszra szeretnélek benneteket is felkérni! Keressünk olyan egyházi szövegeket, amelyekben az Egyház a zsidóságról nyilatkozik! Utána pedig próbáljuk ezeket a dokumentumokat egyre jobban megérteni, magunkévá tenni! Próbáljunk katolikus szemmel, pozitív módon rácsodálkozni a zsidó vallásra!
Talán a legismertebb egyházi megnyilatkozás a zsidóságról, a nagypénteki szertartás 6. könyörgése, melyben az Egyház így fohászkodik:
"A zsidókért is imádkozzunk testvérek, hogy azok, akikhez előbb szólott Urunk, Istenünk, Őt egyre jobban szeressék, és állhatatosan őrizzék a szövetségi hűséget.
Mindenható, örök Isten, te ígéreteidet Ábrahámnak és utódainak adtad: hallgasd meg kegyesen Egyházad könyörgését, hogy az ószövetség választott népe eljusson a megváltás teljességére. Krisztus, a mi Urunk által."
Persze ennek a könyörgésnek története van. Az úgynevezett "Tridenti" misében negatív módon volt megfogalmazva. Amikor most XVI. Benedek pápa újra engedélyezte a régi rítusu szentmise bemutatását, ezt a könyörgést megváltoztatták. Ez a momentum is mutatja, hogy a Katolikus Egyház változtatott a véleményén a zsidósággal kapcsolatban. A protestáns eretnekekből testvérek lettek. Idősebb testvéreinkre is ezzel az új gondolkodással kell tekintenünk.
És most nézzük konkrétan a nagypénteki szertartás 6. könyörgését. Felhív bennünket a szöveg a zsidókért való imádságra. Nem csak évente egyszer. Aztán elismeri, hogy rajtuk keresztül jutott el hozzánk Isten üdvözítő szava, hiszen hozzájuk előbb szólott Urunk Istenünk. Aztán azt kívánjuk számukra,azért imádkozunk, hogy egyre jobban szeressék Istent és állhatatosan őrizzék a szövetségi hűséget. Azért imádkozunk, hogy kerüljenek egyre közelebb Istenhez. (Nem veszekedő gyerekek vagyunk, akik irigykednek egymásra és gyűlölik egymást; hanem szeretben élő testvérek, akik örülnek a másik javának.) Végül a könyörgés második felében újból elismerjük, hogy ők Idősebb Testvéreink. Tudva, hogy már mi is Testvérek vagyunk Krisztus a mi Urunk által. A nagypénteki szertartás 6. könyörgése nem átok, ne egy kritikus megjegyzés, melyre csak sértődés lehet a válasz; hanem áldás. Egy igazi keresztény gondolat és imádság.
Ha a protestáns és ortodox testvéreinktől tudunk tanulni (a Szentírás szeretetét, a Jézus imát...), akkor a zsidóságtól is. Ha más vallásoktól is tudunk tanulni (Indiában hindu alapokon működő katolikus, monasztikus apátság működik, Japánban katolikus szerzetesek zen meditációt tanulnak...), akkor a zsidóságtól méginkább tudunk tanulni. Hiszen őhozzájuk előbb szólott Urunk! Hűségesen próbálták és próbálják megőrizni a Szövetséget! Megrendítő módon várják a Messiás eljövetelét!
A zsidóságot megismerve Jézus Krisztust, de az Egyházat - magunkat is jobban megismerjük.
Kedves Adrienne és Jenő! Köszönöm a küldött zsinati dokumentum szövegeket! Ezeket is beillesztem majd a bejegyzésbe.
Köszönöm Györgyi a hozzászólást! A Nostra Aetate is sorra kerül.
Köszönöm Magdi a liturgiára való utalást! Az új bejegyzés legyen a liturgiáé!
Kedves Albert atya, külön is köszönöm Neked ezt a szép kezdeményezést!
VálaszTörlésIdősebb testvéreinket különösen is a szívemben hordozom, hiszen a személyes kötődéseimen túl mi keresztények nagyon sokat köszönhetünk nekik.
Találtam egy idevágó részletet a II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM kezdetű dogmatikus konstitúciójából az Egyházról:
„16. Azok végül, akik még nem fogadták el az evangéliumot, különféle módokon vannak Isten népéhez rendelve. Elsőként az a nép, mely a szövetségeket és az ígéreteket kapta, s melyből Krisztus test szerint származik („Izrael fiaiért: övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.” Róm 9,4-5), az atyák miatt nagyon drága választott nép: Isten ajándékai és meghívása ugyanis megbánás nélkül valók („Ők az evangéliumot tekintve ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás szerint kedvesek, az ősökért. Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását. Róm 11, 28-29)”.
Kedves Albert Atya! Csak megerősíteni tudom, hogy az eredeti zsidó vallás és az azt hűen követő emberek objektív, és megfelelő tudásbázissal vezetett megértése, megismerése a keresztény közösséget csakis gazdagíthatja.
VálaszTörlésÍrod az idézetet: "A zsidókért is imádkozzunk testvérek, hogy azok, akikhez előbb szólott Urunk, Istenünk..." Igen, ez így van, ez történelmi tény. Ezért értek egyet a kezdeményezéssel.
Azt is írod, hogy "Keressünk olyan egyházi szövegeket, amelyekben az Egyház a zsidóságról nyilatkozik!" Valamelyik VÉK gyűlésre készülve az volt a feladatom, hogy a II. Vatikáni Zsinat DEI VERBUM kezdetű dogmatikus konstitúcióját foglaljam össze az isteni kinyilatkoztatásról. Ebben a következő szerepel:
"... 14. A végtelenül szerető Isten, aki az egész emberi nem üdvösségét gondosan elő akarta készíteni, egyedülálló határozatával kiválasztott magának egy népet, melynek ígéreteket adott. Szövetséget kötvén ugyanis Ábrahámmal (vö. Ter 15,18) és Mózes által Izrael népével (vö. Kiv 24,8), a tulajdonául lefoglalt népnek mint egyedül igaz és élő Isten úgy nyilatkoztatta ki magát szavakkal és cselekedetekkel, hogy Izrael megtapasztalja, milyenek Isten útjai az emberekkel, s ezeket az utakat a próféták szája által beszélő Isten szavából napról napra mélyebben és világosabban megértve a nemzetek között egyre szélesebb körben terjessze (vö. Zsolt 21,28-29; 95,1-3; Iz 2,1-4; Jer 3,17).
Az üdvösség rendje, amelyet a szent szerzők előre hirdettek, elmondtak és kifejtettek, mint Isten igaz igéje az Ószövetség könyveibe van foglalva; ezért ezek az isteni sugalmazású könyvek örök értékűek: Mindazt, amit valaha megírtak, okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére" (Róm 15,4)."
Számomra nagyon szimpatikus akár zsidó, akár ortodox testvéreink hitében az a hagyománytisztelet, és az a tudatosság, amellyel értékeiket (sok esetben közös értékeinket) őrzik, hogy mennyire vigyáznak rájuk.
VálaszTörlésEgyházunk, a Katolikus Anyaszentegyház úgyszintén felbecsülhetetlen értékek hordozója.
Napjainkban ezeket az értékeket különösen nagy támadás éri (közéleti szinten, a korszellem-, ill. szinkretista irányzatok révén) és úgy érzem, hogy most különösen fontos, hogy mi is „őrállók” legyünk, és védelmezzük értékeinket úgy, hogy közben nyitottságunkat is megőrizzük.
Kedves Albert Atya!
VálaszTörlésÉn is nagyra értékelem, hogy megismerjük idősebb testvéreink életét. Ha egyre inkább megszeretnénk érteni az evangéliumot, az másképp nem megy csak, ha tanulmányozzuk testvéreink életét. Csatlakozom az előttem írókhoz és a II.Vatikáni Zsinat Nostra Aetate című dokumetumából hadd idézzek:
"Az Egyház misztériumát szemlélve e Szent Zsinat emlékeztet arra a kötelékre, mely az új szövetség népét lélekben összeköti Ábrahám törzsével.
Krisztus Egyháza ugyanis elismeri, hogy hitének és kiválasztottságának kezdetei Isten üdvözítő misztériumának megfelelően már a pátriárkáknál, Mózesnél és a prófétáknál megtalálhatók. (...) Ezért az Egyház nem feledkezhet meg arról, hogy az ószövetségi kinyilatkoztatást annak a népnek a segítségével kapta, melyet Isten a maga kimondhatatlan irgalmasságából arra méltatott, hogy megkösse vele az ó szövetséget; s hogy annak a nemes olajfának gyökeréből táplálkozik, melyre ráoltattak a nemzetek olajágai. Ez Egyház ugyanis hiszi, hogy Krisztus a mi békénk, keresztjével kiengesztelte a zsidókat és a pogányokat és a kettőt önmagában eggyé tette. "
Az egész dokumentumot lehetne idézni. Még valamit szeretnék belőle kiemelni:
"Mivel tehát ily nagy a keresztények és a zsidók közös lelki öröksége, e Szent Zsinat ajánlja és támogatja a kölcsönös megismerést és megbecsülést, melyet főleg a Szentírás tanulmányozásával, s teológiai és testvéri párbeszédekkel lehet elérni."
Remélem ez a blog, amit elindítottál Albert atya közelebb visz e megismeréshez. Köszönöm.
Kedves Albert atya! Boldog XXIII.János pápa 1958-ban,törli a nagypénteki liturgiából az "álnok zsidók"megtéréséért való könyörgést. (oremus pro perfidis Judaesis)és más a zsidókkal szemben baráti,testvéri érzést kifejező könyörgést iktat a helyébe.Ő az első pápa aki fogad egy több,mint száz fős amerikai zsidó csoportot,és az Egyiptomba szakadt József szavaival köszönti őket:"Én vagyok József,a ti testvéretek!"..Isten Szolgája II.János pál pápa katolicizmust mindig az Ószövetséggel való szoros kapcsolatában szemlélte,és az egész hitét ennek fényében élte." A hitben idősebb testvéreinknek"nevezte őket.Különösen vonzódott a Szentirás iránti szeretetükhöz.Ahogy tanulom a zsidó liturgiát,egyre mélyebben érint meg a szentmise.Gondoljunk bele,Jézus,és a Mama is tartotta a Sabbathot,Peschahot.Most készülünk a pünkősdre,ez az ünnep a zsidóknál is nagy ünnep.Majd lehet, hogy irok az ünnep liturgiájáról,ha lehet,és ha érdekel valakit.
VálaszTörlésDrága testvérek! Nem szünt meg a zsidó nép kiválasztottsága!!!!Egyébként a suliban az összhangzattan tanárnőm a Dohány u-i zsinagógában orgonista. Hivő katolikus.
VálaszTörlésVoltam ott sok szertartáson.Ismerem a főkántort.Csodálatos a zsidó liturgia,és különösen az,amilyen átéléssel éneklik a zsoltárokat.Nagyon örülök ennek a blognak.Elememben leszek..Csak birjátok szusszal..
"A zsidók,és keresztények egyaránt Ábrahámot atyjuknak tekintik a hitben,és elfogadják Mózes és a próféták tanitását.A Zsidók és a keresztények lelkisége egyformán a zsoltárokból töltekezik.II.János Pál pápa mondta:"Aki találkozik Krisztussal,találkozik a zsidósággal is." (XVI.Benedek pápa beszéde a kölni zsinagógában)
VálaszTörlésHát zsolozsmázzunk ezerrel testvérek!!
Édesapám elmélkedése:A katekizmus tétele véleményem szerint kell a kiindulási ponton legyen:"Jézus megerősiti Isten népének e vallási élet (farizeusok )által képviselt feltételeit.a halottak feltámadását,a jámborság formáit.Ezt a szokást hogy Istent Atyának nevezik meg,valamint az Isten és a felebaráti szeretet parancsának központi jellegét."Amikor Alfres Rosenberg a 20.sz. mitosza c. müve megjelent,Clemes von Gallen münsteri püspök és Ditrich Bonhoefer evangélikus lelkész az elsők között foglalt állást a fasiszta ideológia ellen.von Gallen püspöki jelmondatát élte:"A dij nem értékel a félelem nem befolyásol."Három szentbeszédben foglalt állást a katolikus iskolák,intézméányek mellett a hitvallás szerinti megkülönböztetés a fogyatékos és homoszexuálisok elpusztitása ellen.Felkészült arra,hogy elhurcolják.Többek között ezt mondta:""Uj német sirhantok emelkednek (emberek felett) akikre a németek ugy tekintenek,mint mártirokra."Megélte a vészkorszak végét.Ma pedig a boldogok sorában tiszteljük, ugy mint elhurcoltakat mentő magyr bizottság tagját Apor Vilmos győri püspököt.Von Gallen p. halálakor a káptalan
VálaszTörléslevelet kapott a helyi zsidó közösségtől:"a biboros azon kevés egyenes lelkű és lelkiismeretes emberek egyike akik a rasszizmus ellen fordultak nagyon nehéz időben.Mindig tisztelni fogjuk emlékét!"
"Mit jelent az a tény,hogy a zsidó nép nagy része nem fogadta el hogy Ő a várt Messiás,hanem továbbra is várja eljövetelét.a zsidó pészach ünnepén mély értelmű az a régi hagyomány ,hogy a család legfiatalabb gyermeke a szertartás után ajtót nyit,és kipillant a sötétbe,hogy Illés vagy a Messiás nem áll e az ajtó előtt.Ami a zsidóság forró vágyakozását tükrözi vissza a messiás eljövetele iránt."
VálaszTörlés