103.Zsolozsma III.

4;Suffragicum:

Már a keresztény testvéreink már első évtizedektől kezdve megemlékeztek a közösségük vértanúiról,és az apostolokról,Szűz Máriáról,valamint a védőszentekről.Ez a kis megemlékezés áll egy verzikulusból(erről később lesz szó),antifónából,és az oratio (zárókönyörgésből).Itt a Kármelben is a szombati Salve Regina is egy Suffragium.Elénekeljük az antifónát,azután az atya előimádkozza a verzikulust,mi válaszolunk rá.Ugyanez történik a litánia végén is,az Oltáriszentség betétele előtt.

5;Mária-antifónák:Szűz Mária antiphonáit a verssel és könyörgéssel együtt állva imádkozzuk.

Egy krónika mondja el, hogy Szent Bernát, Szűz Máriának bensôséges

tisztelôje, aki 1143-ben a speieri dómban kereszteshadjáratot

hirdetett, ott a Salve Reginát hallva, térdre borult s ô tette hozzá az

utolsó szavakat: O clemens, o pia, o dulcis virgo Maria. A XVI.

században a Salve Reginát a többi antiphonákkal együtt minden hóra

végén elimádkozták Szűz Mária kis zsolozsmájának pótlásaként.A legismertebb a szokásos négy közül a Salve Regina.(Ezt lehet helyettesiteni az adott liturgikus időszak Mária antifónáival.) Hermannus

Contractus bencés imádsága (+ 1054), legtöbbször ezt imádkozzuk:

a zsolozsmában Szentháromság vasárnapjáig, tehát féléven át, a csendes

misék végén pedig az egész év folyamán. Elôször IX. Szent Lajos király

udvari kápolnájában kezdték a completorium után ünnepélyesen énekelni.

Bizonyos az, hogy már a XI. században megvolt és elterjedt.

Alma Redemptoris

mater'' is Hermannus Contractus bencés alkotása.

Ádventi idôben, mikor az Alma Redemptoris verse és könyörgése oly

szépen egybevág a Rorate-misék imádságaival, az Egyház különösen gondol

az angyali üdvözletre és Szűz Máriának vágyára az Úr születése után.

Régen külön ünnep is volt: a ,,Festum exspectationis partus Mariae'',

Szűz Mária várakozásának ünnepe december 18-án. De nemcsak ádventben

alkalmazhatjuk ezt az antiphonát a Szent Szűzre, hanem az egész

karácsonyi idôben, Gyertyaszentelô Boldogasszony ünnepéig, amikor a

Szűzanyát úgy ünnepeljük, mint akitôl nekünk a Megváltó született, mint

az Üdvözítônek fönséges Anyját. Ezért az Alma Redemptoris, tartalmát

tekintve, egészen különösen illik az ádventi és karácsonyi idôbe.

A harmadik Mária-antiphonának, az Ave regina coelorum-nak szerzôje

teljesen ismeretlen. Ez elsôsorban hódoló üdvözlése Máriának mint a

menny Királynőjének. Majd mint a Megváltó Anyjának hódolunk benne,

valamint a szüzek Szüzének. Csak legvégül ajánljuk magunkat az ô anyai

könyörgésébe.

A Regina coeli laetare eredetére vonatkozólag Durandus a következôket

írja: I. Gergely pápa idejében egyszer a húsvéti ünnepekben Rómát

rettenetesen fertőzött levegő ülte meg. Ennek elmúlásáért a pápa

könyörgő körmenetet rendelt el. Ezen a körmeneten az Ara coeli-

templomban őrzött és a hagyomány szerint Szent Lukács által festett

Mária-képet hordozták körül. A körmenet alatt, mintegy a Szent Szűz

képe elôl, eltűnt ez a rossz levegő s a kép mellett három angyalt

hallottak énekelni: Regina coeli laetare, alleluja -- Quia quem

meruisti portare, alleluja -- Resurrexit sicut dixit, alleluja. A

körmeneten résztvevô pápa maga hozzáfűzte: Ora pro nobis Deum,

alleluja. Ekkor az Angyalvár fölött angyalt pillantott meg (a hagyomány

szerint Szent Mihályt) aki a pestis megszűnésének jeléül kardját

visszatette hüvelyébe. Ettôlfogva nevezték Angyalvárnak. Azóta Rómában

a húsvéti idôszakban a Regina coelit éneklik. Durandus elbeszélésébôl

mindenesetre megállapítható, hogy már az ô idejében igen

tiszteletreméltó kort tulajdonítottak ennek az antiphonának.

Az antiphonákhoz tartozó könyörgést minden liturgikus idôben követi

ez a rövid fohász: V. Divinum auxilium maneat semper nobiscum; R. Amen.

A liturgikus hórákról az ember ugyanis vagy napi foglalkozására indul

vagy pedig nyugodni tér. Hogy munkánkban és pihenésünkben mindig és

mindenütt velünk legyen Isten kegyelmének segítsége, amit kértünk,

azért mondjuk ezt a befejezô imádságot, miközben keresztet vetünk

magunkra. Régebben gyakran hozzátették még ezt is: Nos cum prole pia,

benedicat virgo Maria.(Vö.Szunyogh Szavér OSB:Mária Antiphonák)

Általában úgy énekelhetjük,hogy az előénekesek (korátorok)intonálják,majd közösen énekeljük tovább.

A Kármelben,és más templomokban is szokás a szombati Mária köszöntő,az aktuális antifónával,és az asperges szertartásával.(Szenteltvizhintés a bünbánati zsoltár éneklésével.)”Fölajánljuk neki akaratunkat egész tisztaságában,hogy azt egyesitse az Övével.”⁶

Igen szép hagyomány.A Mária antiphonákat illő a nemzeti nyelv mellett,latinul is megtanulni.

6;Himnusz:A himnuszok történelme Szent Ambrussal kezdődik.Az elsőt 387-ben irta.Az ariánusok ostroma elöl,a milánói székesegyházba menekült hivek lelkesitésére.Abrozián versforma jellemzi azokat.

Egy versszak négy sorból,azaz 8 szótagból áll.Az V-VI századra követői lettek Szent Ambrus művészetének.VI-VII. századra jelenik meg az a himnuszrend,ami középkori latin ritus alapját alkotja.Bencés apátságokban keletkeztek,főleg Irországban,és Angliában.Akkori szentekről szólnak.

A korszak lezárásaként feltünnek Aquino-i Szent Tamás úrnapi himnuszai.Jelentős himnuszköltők az itáliai Sedulius,a spanyol Prudentius.A himnuszokat,általában úgy éneklik egyházunkban,hogy versszakonként váltakozik az előénekes,vagy schóla,és a közösség.A záró doxológiát ,és az Amen-t közösen énekeljük.A katolikus hagyományokhoz közelebb áll a himnuszok latin nyelvű éneklése.

Állva énekeljük.Azonban van egy nagyon szép kivételes szokás,hogy az egyházi év legnagyobb ünnepein,a himnusz utolsó két versszakára letérdelünk.Illetőleg pünkösdkor a Veni Creator himnusz első versszakát is térdelve énekeljük.

Érdekes,hogy a himnuszt a római egyház sokáig nem nagyon fogadta el.Csak azt a néhány ambrozián hinuszt.Végleges elfogadása a bencések hatására történt meg.Ugyanis Szent Benedek minden zsolozsma hórába beillesztette a himnuszt.Sőt a helyét is meghatározta.Eredendően a himnuszok helye azokban a hórákban amelyek canticummal végződnek,a hóra közepén van.Teréz is igy végezhette,ugyanis a kármeliták követték a római ritust.