"Az eddig elemzett három perspektívában egy közös tétel van: mindhárom
szerint a vétek sebet ejt, amit vagy lehet, vagy nem lehet gyógyítani, de seb
van, és a nyoma megmarad. Mind a Bölcsesség, mind a Prófécia, mind pedig a Tan
forrása természetesen Isten. Van azonban egy negyedik megközelítés, amely
mégiscsak egyedül az Isteni Végtelenhez köthető. Ez pedig az az aspektus, amely
szerint a rossz és a jó mind-mind csak a Végtelen különböző megnyilvánulásai,
így aztán lehetőséget teremt a lehetetlenre. Arra, hogy a rosszat jóvá, a tűzet
vízzé, a fájdalmat örömmé alakítsuk. A Végtelen szerint „tegyen tsuvát é ;s megbocsáttatik”. A megbocsátás szó itt kipur (mint pl. Jom kipur), tisztítást jelent. A tsuvá képes
arra, hogy a múltbeli vétkeket visszamenőleg átprogramozza, és a „vétkek,
jótettekké alakuljanak” (Talmud, Jomá 83b). A tsuvára ugyanis az vezet, hogy
átérezzük magának a véteknek a súlyát, a tsuvá által pedig egy még mélyebb
kapcsolat kialakítására kapunk esélyt: így visszamenőleg maga a vétek az, ami a
mélyebb kapcsolat lehetőségét megteremtette.
„Ahol a megtért áll, ott még a bűntelen Igaz sem állhatja meg a helyét…”
(Uo. Bráchot 34b).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése