Svát hónap 15-e ‑ héberül chámisá ászár bisvát, röviden tu bisvát ‑, amely ebben az évben a polgári időszámítás szerint január 30-ára esik, a zsidó hagyomány szerint a fák ünnepe. A Tálmudban, Ros HáSáná traktátusban "a fák újéve" néven szerepel, és Bölcseink szerint ezen a napon dől el, melyik fa fog fejlődni, nőni, dús gyümölcsöt hozni, és melyik sorvad, fonnyad el, melyiket tépi ki a vihar. Több háláchikus kérdés van, amelyben döntő, hogy a fát svát 15. előtt vagy után ültették el.
Az ünep nem kötelez munkaszünetre, nincsenek különleges imák, és fő jellemzője az a kedves szokás, hogy ezen a napon minél több gyümölcsöt eszünk. Főleg olyan gyümölcsöket szoktunk fogyasztani, amelyek Izraelban teremnek, s amelyeket már a Tóra is említ, például szőlőt, fügét, datolyát, gránátalmát, olajbogyót. Európában, így Magyarországon is, elterjedt szokás volt tizenötféle gyümölcsöt enni, emlékezésül svát 15-ére. Annak idején kincsnek számított egy narancs: ha megvették a méregdrága gyümölcsöt, csodájára járt az egész család, és gerezdenként ették meg, miközben Erec Jiszráélra gondoltak...ilyenkor eszik a szentjánoskenyeret is.Szokás az is,hogy az iskolások facsemetéket ültetnek.
Papa megosztzása:"Az Ószövetség mindig is Isten katekézise Krisztus tevékenységének előkészitésére.Ezért tehát nem helyettesithető-sőt nem is lehet helyettesiteni-sőt nem is lehet helyettesiteni más vallások irott tanitásával.Nem szabad megkisérelni az Ószövetség nehézségeinek megoldását,úgy hogy elhagyjuk olvasását a liturgiából.Hanem Krisztus tevékenységének fényében kell,hogy szemléljük."(Faith/Theol.Christoph Card.Schönborn OP.)
VálaszTörlés