Reményik Sándor: József az ács Istennel beszél
Magasságos, Te tudod: nehéz ez az apaság, Amit az én vállamra tettél. Apja volnék, - és mégsem az vagyok. Ez a gyermek... ha szemébe tekintek, Benne ragyognak, nap, hold, csillagok. Anyja szemei s a Te szemeid, Istenem, a Te szemeid azok. Gyönyörűséges és szörnyű szemek, Oly ismerősek, s oly idegenek... Ez az ács-műhely ezek a forgácsok.... Mit tehettem érte? ... mit tehetek?.... Én tanítottam fogni a szerszámot, Mégis rá fogják majd a kalapácsot. Úgy félek: mi lesz, Most is ki tudja merre kóborog, Tekintetétől tüzet fog a műhely, Tüzet fog a világ, s egyszer ellobog. Ó, jó volt véle Egyiptomba futni S azután is óvni lépteit, Fel a templomig, Jeruzsálemig, Míg egyszer elmaradt.... Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja Borzolta szürkülő szakállamat, Ezüst nyomot hagyott már akkor is, Komoly nyomot parányi rózsaujja. S most olyan más az útja... Vezetném és Ő vezet engemet. Csak azt tudom, a Te utadon jár, Magasságos, de ki tudja a Te ösvényedet? Te vagy az atyja, - én senki vagyok, Az evangéliumban hallgatok, s hallgat rólam az evangélium.
Ezzel a gyönyörű verssel kivánok Áldott Karácsonyt,és Fényes Hanukát minden kedves olvasónak a szerkesztőség nevében!
Szent Arcról nev. Magdolna OCDS
Papa gondolatai:"Érkezésük azt jelenti,hogy a pogányok csak úgy ismerhetik fel Jézust,és imádhatják,mint Isten fiát és a világ megváltóját,hogy a zsidók felé fordulnak és átvesziki tőlük a messiási igéretet.
VálaszTörlésA Vizkereszt azt mutatja,hogy az összes nemzet belekerül az ősatyák családjába." (Schönborn biboros katekézise9