61."Menj be Urad örömébe!"(Mt,25,21)

Ilyenkor novemberben,közeledvén Krisztus Király főünnepéhez,minden evangéliumi szakasz a jó vagy rossz választásáról szól.Istennel akarunk lenni,vagy nem.Ezért ehhez a szakaszhoz Raj Tamás főrabbi úr bibliamagyarazatából választottam egy részletet,ami nagyon szépen elmagyarázza,hogy a zsidó ember számára,mit jelent az Örökkévalóval való szüntelen baráti kapcsolat.Képnek pedig egy tüzet tettem fel,azért mert a választott népet az Úr tüzoszlop képében vezette a pusztában éjjel.Tehát a fény és a sötét elválasztható éjszaka is,vagyis akkor,amikor sötétségben vagyunk.

"A hívő zsidó mondhatni baráti viszonyban áll Istennel. Atyánk, Királyunk, vétkeztünk Előtted! nem véletlenül, ezzel a mondattal kezdődik az egyik nagyünnepi főima. (Az Atyánk, Királyunk, az Avínu Malkénu kifejezés az ima minden egyes mondatában megismétlődik.) Tudnunk kell, hogy az atya és király bibliai megszólítása nem távolságtartó, hanem inkább bizalmas párbeszéd kezdőszava. A hívő zsidó egész életében párbeszédet folytat Istenével. Márpedig, hitünk szerint az Örökkévaló olyan, mint egy szigorú, de jóságos édesapa, aki vigyázva figyeli, és ha kell, számon kéri gyermekének tetteit. Tudd meg a te szívedben, hogy amint az ember fegyelmezi fiát, úgy fenyít meg téged az Örökkévaló, a te Istened hangoztatja már maga Mózes is (Mózes V. könyve, 8. fejezet 5. vers)." (Dr Raj Tamás:Bibliamagyarázatok c. sorozatából)

Folytatás következik.